A héten megkezdődtek az egyeztetések az újabb devizahiteles mentőcsomaggal kapcsolatban, bár az első jelek arra utalnak, hogy egyáltalán nem az előre beharangozott, kompromisszumra törekvő hangulatban fognak telni a találkozók. A kormány nehéz helyzetben van, hiszen a választások közeledtével egyre nagyobb a nyomás, hogy valódi előrelépés történjen az ügyben. Kérdés, hogy ez milyen áron történik.

Miután Navracsics Tibor először tett említést a devizahiteles szerződések utólagos felülvizsgálatáról, a piacok érzékenyen reagáltak, esett az OTP, gyengült a forint. A következő héten szerencsére Varga Mihály csillapította a kedélyeket, és elárulta, nem eszik olyan forrón a kását, és egyeztetéseket kezdeményezett a bankokkal a hitelkiváltás lehetséges megvalósításáról. Mert hogy hitelkiváltás lesz, most már egyértelműen a forintosítás a kijelölt irány. Ez a fontolva haladás jól megmutatkozott a nemzetgazdasági miniszter Portfolio.hu-nak adott interjújában is, mint mondta, „senki nem akarja a bankrendszert tönkretenni.”

Ezen a héten ennek megfelelően el is kezdődtek az egyeztetések, az első rögtön a devizahitelesekkel, akiket nem más, mint a békemenetet is szervező Civil Összefogás Fórum képviselt. Bár nem tisztünk ezt megítélni, valószínűleg jelentősebb súrlódások nem voltak a találkozón. Ezt követte szerdán a bankszövetség elnöke, akivel egyelőre inkább csak formalitásokról, és a találkozók későbbi menetéről volt szó.

Bár sokat nem haladtak a megbeszélések, Varga Mihály csütörtökön ismét nyilatkozott, és a korábbiaknál keményebb hangnemet ütött meg: a költségvetésben nincs forrás a devizahitelesek megsegítésére, és ha a bankokkal nem sikerül kompromisszumot kötni, ősszel a kormány önálló javaslata kerül az Országgyűlés elé. Kérdés, hogy mit jelent a kompromisszum akkor, ha az állam nem kíván anyagilag is beszállni az üzletbe, és az elképzelésein sem nagyon akar változtatni. Ezek az elképzelések pedig most úgy fest, nemigen oldhatók meg anélkül, hogy az ne okozna komoly érvágást a bankoknak.

Egy végtörlesztés-szerű, ugyanakkor minden lakáshitelre kiterjedő csomag sokakat érintene érzékenyen. A szabad felhasználású hitel felvevők joggal érezhetik, hogy a kormány megfeledkezett róluk, holott többen vannak, mint a lakáshitelesek – igaz, egy rájuk is kiterjedő mentőcsomag még nagyobb terhet jelentene – ráadásul ha megismétlődne a 2011 végi, végtörlesztés okozta forintgyengülés, még a törlesztőrészleteik is tovább emelkedhetnek. A forintban eladósodottak is elégedetlenek lehetnek, hiszen annak ellenére nem lennének kisegítve, hogy annak idején a biztosabb, de drágább megoldást választották. Természetesen nem járnak jól a bankok sem, és ez valószínűleg mind a megtakarítókat, mind a jövőben hitelt felvevőket érzékenyen érintheti. 

De mi az értelme annak, hogy a kormány hetente változtatja hozzáállását és hol kompromisszumról, hol radikális mentőcsomagról beszél? A sajtóban tett nyilatkozatok és az információcsepegtetések arra utalnak, hogy a kormány a devizahitelesek ügyét egyáltalán nem gazdasági, vagy éppen társadalmi, hanem politikai kérdésnek tekinti. Szűk mezsgyén mozog a kormány, kevesebb, mint egy év van a választásokig, a devizahiteles kérdést pedig négy év alatt sem sikerült megoldani, a nagy rivális Jobbik pedig látványos utcai akcióinak köszönhetően egyre nagyobb szeletet hasít ki ebből a választói körből.

Kérdés, hogy valóban ez-e a legmegfelelőbb módja a probléma kezelésének, amikor az eszközkezelő felállításától az árfolyamgátig már sok lehetséges mentőcsomag került elő – és fulladt kudarcba. Azon is érdemes lenne elgondolkodni, hogy egyetlen gazdasági mutató, az államháztartási hiány ilyen szintű bebetonozása mennyire használ az országnak. Természetesen nem szabad ismét adósságokat felhalmoznia az országnak, de nem biztos, hogy a 3 százalékos hiánynak kellene lennie a legfőbb prioritásnak, a gazdaság versenyképessége, vagy éppen százezrek lakhatása forog kockán. Mindenesetre most úgy tűnik a kormány hatástalanítás helyett inkább robbantja azt a bizonyos devizahiteles bombát.

Előző cikkünk: Piacképes a panellakás?