Vajon a Fradi stadion vagy a Nemzeti Eszközkezelő kerül többe? A Kossuth tér felújítására, vagy szocpolra költött többet a kormány? 2013-ban összesen 182,1 milliárd forint költségvetési pénz jutott lakhatással kapcsolatos célokra, ráadásul ennek az összegnek a harmada a 2004 előtti lakáshitelek kamattámogatására ment el.
Stadionépítési program és lakhatási gondok? Nem, ezúttal nem Brazíliáról lesz szó. Miközben az építőipart jobbára az állami megrendelések húzzák, addig a magánberuházások továbbra is csak alacsony szinten mozognak, sőt, a lakásépítés soha nem látott mélyponton van (tavaly összesen 7300 lakás épült, ez a 2004-es adat 17 százaléka). Kérdés, hogy tud, illetve akar-e az állam valamilyen módon változtatni ezen.
A tavalyi évben a kormány lakhatással kapcsolatos kiadásai mintegy 182 milliárd forintot tettek ki. Ebből a keretből még ma is 58,8 milliárd forint - azaz a teljes összeg közel egyharmada - a 2000 és 2004 között felvett lakáshitelek kamattámogatására megy el, és mivel ezek jellemzően hosszú, 10-15 éves futamidejű kölcsönök, ez a tétel valószínűleg még évekre bele van égetve a költségvetésbe. A második legnagyobb tétel is kamattámogatásra ment el, 35,5 milliárdba kerül évente a lakástakarék-pénztárak támogatása.
A kiadások jelentős része tehát jellemzően a középosztályt segítő, a tulajdonszerzést támogató – igaz, a lakástakarék felújításra is költhető - programokra megy el. A valóban bajban lévők megsegítésére már kevesebb pénz jut: a hajléktalanellátás mindössze 8 milliárd forintból gazdálkodhat.
Jelentős összeget jelent a devizahiteleseket segítő árfolyamgát is, ahol a kamattörlesztés rögzített és valós árfolyam közötti különbségét az állam átvállalja az adóstól, ez az intézkedés tavaly közel 20 milliárd forintjába került az adófizetőknek. A devizahiteles mentőcsomagok kapcsán is elsősorban azok támogatására fordít az állam, akik ha nehezen is, de azért még tudják fizetni törlesztőiket. Azoknak a devizahiteleseknek például, akik már 90 napon túli tartozással rendelkeznek, és lakásukat a bank elárverezheti, leginkább a Nemzeti Eszközkezelő jelenthet megoldást. Ők a lakás állami kézbe adásával ugyan tulajdonukat elveszítik, de egy alacsony bérleti díj fejében otthonukban maradhatnak, és hitelüktől is megszabadulnak. Erre a programra az elmúlt évben 13 milliárd forint jutott. Összehasonlításképp: a múlt héten jelent meg a hír, hogy a Ferencváros stadionja 14,7 milliárdba került, egymilliárddal meghaladva a tervezett költségeket.
A lakásépítési támogatásra, közismert nevén szocpolra még kevesebb jutott. A fiatalok önerőhöz jutását segítő program ma csak szigorú feltételekkel, és csak új lakás építésére vagy vásárlására igényelhető, használt lakásra már nem. Bár többször szó volt a kritériumok lazításáról, ez máig nem történt meg, így nem is csoda, hogy csak alig több mint 10 milliárd ment el erre a célra. Ez pont a fele annak az összegnek, amennyiből a Kossuth teret felújítottuk.
Félreértés ne essék, tudom, hogy nem lehet mindent stadionra, vagy éppen lélegeztetőgépre átszámolni, ettől függetlenül ezek a számok jól érzékeltetik, mik is ma a prioritások a lakáspolitikában. Leginkább semmi, a fenti összegek jelentős része ugyanis csak tűzoltásra elég, a legtöbb pénzt pedig egy már tíz éve beszüntetett, nem kellően átgondolt programra kell fordítanunk. Pedig ha valamikor, akkor most lenne igazán nagy szükség valamiféle beavatkozásra. Új lakások nem épülnek, a használt lakások piaca – ha el is indult némi növekedés – még mindig jóval a válság előtti szint alatt van, és hiába az alacsony ingatlanárak, a saját lakást egyre kevesebben engedhetik meg maguknak. De legalább lesz hol meccset nézni. Ha mégis új lakáson gondolkodsz, mindenképpen tedd meg a lakáshitelek összehasonlítását.
Előző bejegyzésünk: Itt a panel reneszánsza?
