Győztes devizahiteles per, közelgő jogegységi döntés, őszre ígért mentőcsomag. Új fejezethez érkezett a devizahiteles mentőcsomagok többéves története, kérdés, hogy végre pontot is teszünk-e a sztori végére. Az új intézkedésekből még ugyan nem sokat lehet tudni, az MNB stabilitási jelentésében mindenesetre utalás van a jövedelemarányos törlesztés bevezetésére. De ez vajon segítséget, vagy a hitelezés befagyasztását jelenti majd?
A választásokkal mérséklődött a kormányra nehezedő nyomás, lehet, hogy éppen ez jelent majd előrelépést a pár hónapja megrekedt, politikai értelemben (is) rendkívül érzékeny devizahiteles kérdésben. A Kúria rövidesen meghozhatja régen várt jogegységi határozatát, és már egy újabb kormányzati mentőcsomagot is meglebegtettek az illetékesek. Az MNB stabilitási jelentésében is utalás van a jövedelemarányos törlesztésre, mint lehetséges mentőcsomagra, melyet akár már az idén is bevezethetnek.
A jövedelemarányos törlesztés azt jelentené, hogy a bankok a hitelbírálat során csak a hivatalosan bevallott jövedelmet vehetik figyelembe, ez alapján kell meghatározni a maximálisan felvehető kölcsön nagyságát, ráadásul úgy, hogy a havonta fizetett törlesztőrészletek összegének is a jövedelem megfelelő szintje alá kell kerülnie. (Jelenleg a diákhitel esetében találkozhatunk hasonló konstrukcióval). Ezt ráadásul az összes felvett hitelre együttesen kellene értelmezni, akinek tehát például lakás- és autóhitele is van, összesen nem fizethetne bizonyos összeghatár felett.
Hogy ez pontosan mit is jelent adósra és bankra nézve? Az attól függ, hogy mik lesznek a szabályozás részletei:
Ha továbbra is a megszokott fix futamidő marad, akkor a következmények könnyen megbecsülhetők. Mivel az adósnak az eddigieknél magasabb önrészt kell felmutatni, adott idő alatt pedig kevesebbet tud visszatörleszteni, értelemszerűen a bank vagy nem ad neki majd hitelt, vagy ha kap is, kevesebbet, mint ami korábban elérhető lett volna. Sokan már meg is kongatták a vészharangot, mondván, ez a hitelezés további visszaesését eredményezheti, és abból csak a tehetősebbek, jó adónak minősülők, és a magas igazolt jövedelemmel rendelkezők részesülhetnek.
Sokkal valószínűbb azonban, hogy nem lesz érezhető változás, a bankok a válság kitörését követően eleve szigorítottak hitelezési politikájukon, így csak a bevett gyakorlat mellé kerül szabályozás. Az már más kérdés, hogy mi lesz azokkal, akik amiatt kerülnek ki a hitelképes ügyfelek köréből, mert jövedelmük egy része nem bevallott (pl. vállalkozók). Bár valószínűleg nem ez az intézkedés hozza meg a gazdaság kifehérítését, sokaknak egy újabb érv lesz amellett, hogy jövedelmüket bejelentsék/bejelentessék.
Sokkal érdekesebb azonban, hogy mi történik abban az esetben, ha a törlesztőképességgel párhuzamosan a futamidő is változik, ahogy arról a Hitelintézeti Szemle cikkében is írnak. Ha például az adós a korábbinál nagyobb jövedelemre tesz szert, akkor a fix aránynak megfelelően többet tud fizetni, és a tervezettnél rövidebb idő alatt tud előtörleszteni. Az eredmény: a még hátralevő futamidő lerövidül. Ez persze fordítva is igaz, ha például az adós átmenetileg munkanélkülivé válik, vagy kevesebbet keres, akkor jövedelemarányosan kevesebbet kell fizetnie, ugyanakkor a futamidő kitolódik az eredetihez képest.
Az ilyen konstrukcióval elvileg mindenki jól járhat: a bank hitelportfóliója javulhat, csökken a nemteljesítő hitelek aránya. Ezzel együtt javul az ügyfél fizetőképessége is, ami rugalmasan illeszkedik a mindenkori jövedelemhez. Az adós ugyanakkor nem érdekelt a fizetés túlzott elhúzásában sem, hiszen minél hosszabb a futamidő, összességében annál többet kell fizetni a banknak.
Persze azért vannak hátrányok is. Változó futamidejű törlesztés esetén nehezebben tervezhetők a kiadások és bevételek mind az ügyfél, mind pedig a hitelintézet oldalán. A bank a jó adósok gyorsabb törlesztésével kevesebb bevételhez jut, ráadásul hosszabb távon egyre nagyobb arányt fognak képviselni portfóliójukban a még (vagy már) fizetőképes, de alacsonyabb jövedelmű adósok. Kérdéseket vet fel az is, hogy mi történik abban az esetben, ha az adós jövedelme tovább csökken, hiszen a futamidő nem nyújtható a végtelenségig, valószínűleg ilyenkor léphet be az állam, például az eszközkezelő révén.
Bár a jövedelemarányos törlesztés bevezetése számos kérdést felvet, és sok múlik majd a szabályozás részletein, érdemes megvizsgálni, hogy milyen hatásai lennének egy ilyen jellegű mentőcsomagnak. Már csak azért is, mert szemben a korábbi intézkedésekkel, nem ró elviselhetetlenül nagy terheket sem a bankrendszerre, sem az államháztartásra, a költségeket szétteríti az érintettek között. Mindemellett a felelős hitelfelvételt is elősegítheti egy ilyen csomag, hiszen azt üzeni: a hitelt előbb vagy utóbb vissza kell fizetni akkor is, ha valamilyen okból túlvállaltad magad, az állam csak a legvégső esetben lép közbe.
Előző bejegyzésünk: Semmis az árfolyamrés: Valóban jön a fordulat?