Az Egyesült Államokban a munkavállalók egy jó munka miatt elköltöznek, Magyarországon az emberek elköltöznek, majd a környéken keresnek munkahelyet. Ki ne ismerné az örök sirámot? A magyar munkaerő nem elég rugalmas, részben azért sem elég mobilis, mert nincs megfelelő bérlakáspiac. Vajon egy nyugati típusú bérlakásrendszer orvosolni  tudná a problémát?

Nem feltétlenül ott hiányzik a piac, amikor valaki Győrből Szegedre költözik, és Szegeden ne találna kiadó lakást. A gond az, hogy a sajátját nem tudja jól eladni, vagy főleg nem tudja jól kiadni, ha esetleg csak határozott időre vállalna munkát az idegen városban. De ne ragadjunk le a probléma magyar vonatkozásainál! Egyre több és több adat mutat arra, hogy honfitársaink százezerszámra mennek el dolgozni külföldre, ma már az egyetemisták többsége legalábbis szívesen kipróbálná magát idegen környezetben, de sokan akár életük végéig is szívesen kint maradnának.

 Az egyetemistáknak persze nem feltétlenül van lakása, de a már aktív éveket maguk mögött tudók mobilitásának komoly akadálya, hogy az ő itthon hagyott lakásaikból is csak egy halott vagyonelem lesz, ha azt nem lehet értelmesen eladni. Szerencsésebb városok ingatlanpiacai is nagyon meg tudnak zuhanni. Ám egészen más az a megzuhanás, amikor van kereslet a lakásokra, a bérleményekre, csak éppen az ár jóval lejjebb száll, illetve az, amikor sehol egy érdeklődő. Amíg van likviditás, addig lehet valamit kezdeni, ha az nincsen, akkor tényleg nehéz bármit javasolni.

Fából vaskarika, talán kívánatos lenne, ha valamiképpen változtatnánk azon az ismert tényen, hogy Magyarországon Európában is egyedülállóan magas (95 százalék körüli) a magánkézben levő ingatlanok aránya. Egy kívánatos modellben sokkal nagyobb lenne a lakáspiac, kevesebb lenne a saját tulajdon, mozognának az emberek, lenne bérlakáspiac. Adott életszituációban az eladott, vagy bérbeadott lakásokból lenne a tulajdonosnak bevétele, esetleg életjáradéka.

Azt már nehezebb kigondolni, hogy mi vezethetne a kívánatos változáshoz? Pedig egy működő bérlakás-piacon tőke is megjelenne. Ez sem lenne éppen baj, mert ha azt feltételezzük, hogy a saját lakásukban lakó, átlagos magyar emberek jellemzően nem elég tőkeerősek, akkor az is biztos, hogy a lakásokban – de különösen a társasházak közös területein – nem történik elég felújítás, fejlesztés, pusztul le minden, hiszen a komolyabb fejlesztéseket csak konszenzussal lehet elindítani, márpedig minden társasházban definíció szerint kell lennie egy akadékoskodónak, aki biztosan mindennek keresztbe fekszik.

Fogy a magyar, ugyanakkor évente mégsem bontanak le 10 ezer lakást. Vagyis, kérdezhetnénk, akkor túl sok lakás van Magyarországon? Talán, de nem feltétlenül, az azonban biztos, hogy pokolian sok a rossz, az elöregedett lakás. Szegények vagyunk, és emiatt nagyon gazdagok. Vagyis a magyar ingatlan-portfolió energia-felhasználása lényegesen rosszabb, mint az uniós átlag, hiszen miközben az enregiaárak uniós átlagnak megfelelő szintűek, sőt, sokszor magasabbak, addig a pazarló, rossz hatékonyságú rendszerekkel sokkal drágább a magyar lakások működtetése. Mindez nem véletlen, hiszen fennmaradtak az elavult rendszerek, nincsen pénz a cserékre.

Hogy mindez megváltozzon, tőke kellene, kereslet kellene a magyar lakáspiacra, és mindenképpen meg kellene változnia a szemléletnek. Magyarországon gyakorlatilag mindenki úgy nőtt fel, úgy szocializálódott, hogy egyik legfontosabb célja, hogy meglegyen a saját lakása. Talán valamit segíthetne a kormány is, hiszen a lakásváltás, a lakásvásárlás nagyon költséges, terhek, illetékek, jogi költségek, ügynöki jutalékok… sok-sok szakma zsírosodik azon a néhány szerencsétlenen, aki mégis tranzakcióra kényszerül.

Lakáshitel kalkulátorunkat itt találja.

Nincs megoldási javaslatunk, de azért fektessünk le még egy-két szempontot. Ha lennének igazán nagy lakástulajdonos alapok, vagy cégek, számukra eleve más a beruházások megtérülése. Aligha kell magyarázni, hogy amennyiben egy lakóközösség rendel egy modern kazánt, az fajlagosan drágább, mintha egy tucatnyi házat birtokló ingatlancég rendel mindenhová. Nem beszélve arról, hogy egy cég kedvezőbben is finanszírozhatja a beruházásait, mint a magánember. Az energia-költség megtakarítása pedig az évek során egyre fontosabb lesz, mégha most ez a szempont némi gellert is kap a rezsicsökkentésekkel.

Jobb minőségű lakások kellenének, mobilisabb magyar munkaerő kellene, vélhetően a nyugati országokra jellemző 50-60 százalékos bérlakásarány összességében kedvezne a társadalomnak. Ám ez csak álom, addig pedig az esztétikával és sajnos a műszaki állapottal is gond van. Bizony, a szépészettel és a gépészettel is sok a baj!

Előző cikkünk: Biztos, hogy a lakáshiteleseket kell megmenteni?