A novemberi határidő előtt, már pénteken benyújtotta a bankszövetség az új devizahiteles mentőcsomagra vonatkozó javaslatait a kormány részére. Ahogy arra számítani lehetett, nem is kellett sokat várni a válaszra: Varga Mihály szerint a terv nem felel meg az elvárásoknak, így saját csomagot dolgoznak ki.
Győzött a papírforma, már ma délelőtt kiderült, hogy a kormány nem tartja megfelelőnek a bankok által a devizahitelesek megsegítésére kidolgozott javaslatait. Az, hogy a csomagot pénteken nyújtották be, hétfőn reggel pedig már a válasz is megszületett, arra utal, hogy a kormány tagjai nem sokat gondolkoztak a válaszon. Varga Mihály nem is igen mélyedt el a részletekben, nem tudjuk például, hogy konkrétan mik voltak a javaslatok, milyen számok szerepeltek a tervezetben és kiket érintett volna, de azt sem, hogy mik voltak a hibái a javaslatoknak. Az elutasítás indoklása eddig kimerült abban, hogy a bankok nem módosították szerződéseiket az ügyfelekkel, és nem vezették át a kúria döntéseit. A baj ezzel az, hogy az összes szerződés egyedi felülvizsgálatát akkor sem lehetett volna novemberig lezavarni, ha a bankok teljesen konstruktívan állnak a kérdéshez. Erre egyébként korábban a bankszövetség is felhívta a figyelmet, és a szerződések felülvizsgálatát csak jogszabályi módosítás mellett tartották kivitelezhetőnek. A kúria döntésére azért nem érdemes hivatkozni, mert az egy konkrét szerződéshez köthető, ráadásul a döntés arra nem terjed ki, hogy hogyan kell a banknak és az ügyfélnek elszámolnia, vagyis az ügy még korántsem zárult le.
Kérdés ezek után már csak az, hogy miért is volt szükség erre a színjátékra? A kormány nyár elején még egyeztetés sorozatot kezdeményezett a bankokkal, melyet augusztusban már ultimátum váltott fel. Ha azonban már előre tudható volt, hogy a bankok javaslatait nem veszik figyelembe, akkor feleslegesen rótták a köröket. Vajon miért nem lehetett már nyáron bejelenteni a most tervezett mentőcsomagot? Nem tudták, hogy mi legyen a megoldás, vagy csak az időt akarták húzni és a felelősséget a bankokra hárítani? És ami még fontosabb: mi lesz a kormány javaslata? Hogyan kezeli majd a problémát, és kinek fog segíteni?
Ismét elértünk egy korábban kitűzött céldátumhoz, és továbbra sem tudunk semmit. Továbbra is ugyanazok a kérdések jönnek elő, melyekre továbbra sincs érdemi válasz. Az időhúzás, a folyamatos bizonytalanság már eddig is rengeteg kárt okozott: egyre többen nem fizetik a hitelt a mentőcsomagban reménykedve, de az is lehet, hogy ők is pórul járnak. A társadalom egyre megosztottabb a kérdésben, a hitellel nem rendelkezők jelentős része belefáradt az újabb és újabb csomagokba, a forinthitelt bebukók kirekesztve érzik magukat, a devizahitelesek pedig fokozatosan a politika játékszerévé és a kampány egyik kulcsszereplőivé váltak.
Azért sokadszorra is előjön az optimista hangunk: talán most, a választások előtt végre le lehet zárni ezt az ügyet, mert a kormány is úgy érzi, hogy le kell. Csak nehogy olyan megoldás szülessen, ami végül többet árt, mint használ. Sajnos már erre is volt példa.
