A válság természetesen nem csak Magyarországon viselte meg az ingatlanszektort, és az azt fűteni hivatott jelzálogpiacot, ám a 2008-as egyöntetű hatás után más-más forgatókönyvek szerint alakulnak a piacok egyes országokban.
Az általános válságrecept a következő: a hitelből finanszírozott ingatlanberuházások a hitelpiac kiszáradásával elmaradoznak. A bedőlő hitelek, illetve devizás hitelek esetén az árfolyamváltozás plusz terhet tesz a finanszírozók vállára, ami nyomást gyakorol az ingatlanárakra: a kereslet visszaesik az elmaradó friss hitelfelvételek miatt, a kényszerértékesítések új kínálatként jelentkeznek, és az általános hangulat miatt is egyre csökken a forgalom és az árszínvonal is.
Többféle megoldás lehetséges, mindegyik más-más ponton avatkozik be a csúnya egyenletbe:
1. A hitelterhek csökkentése átütemezéssel, részbeni elengedéssel, a bankok támogatásával, tőkésítésével.
2. A friss hitelkihelyezés támogatása, kamattámogatott konstrukciókkal, vagy a feltételeken való könnyítéssel.
3. Az ingatlanpiac kínálati oldalának átalakítása, hiszen aránytalanul nő a kisebb lakások iránt a kereslet, ami emeli az árakat abban a szegmensben, ugyanakkor jelentős kapacitások maradnak így is parlagon, azoknak meg más jellegű építkezésekkel igyekszik az állam feladatot adni, ha tud.
Magyarországon is volt próbálkozás mindegyikre: az árfolyamgát, a végtörlesztés, a Nemzeti Eszközkezelő, az Ócsai kalandpark, izé, lakópark, valamint a mindenféle állami beruházások próbálták helyrerázni a szociálisan és gazdasági értelemben megtépázott ingatlanpiacon a lakókat és az építőket.
Eltérő problémákkal küzd például Nagy-Britannia. A hitelterheket itt is nagyon sokan nyögik, és növekszik a rossz adósok aránya. A friss kihelyezés is visszaesett, ugyanakkor mégsem olyan drámai mértékben, viszont a középosztály egyre csökkenő aktivitásával. Erre igyekszik megoldást kínálni az a programtervezet, ami 20%-nyi kamatmentes hitelt adna minden új jelzálogfelvételhez.
A programmal kapcsolatban azonban kétségeit fejezte ki például Alisdair Darling, volt pénzügyminiszter is, aki szerint Londonban és környékén éppen az ingatlanpiaci buborék megmentését és továbbfújását szolgálja a bőkezű támogatás.
Ha megnézzük ugyanis a brit ingatlanpiac és a magyar árainak alakulását, merőben eltérő pályát láthatunk 2008 után. Nagy-Britanniában egy gyors összeomlást mutattak be a lakossági ingatlanárak, másfél év leforgása alatt, körülbelül 25-30 százalékkal estek vissza, teljesen meghalt a hitelpiac. Innen kezdődött egy lassú talpraállás, ennek igyekszik most további lökést adni a hitelprogram. Azonban Londonban és környékén a lakásárak korántsem zuhantak vissza annyira, így a friss forrás ismét spekulációs boomot indíthat be.
Darling arra is figyelmeztetett, hogy 2007-ig közel egy évtized leforgása alatt megháromszorozódtak az ingatlanárak, és jelentős motívum volt a bérbeadási céllal hitelből finanszírozott ingatlanépítés és vásárlás. Amennyiben nem ellenőrizhetően terjed szét a piacon az új 20%-os támogatás, akkor csupán ezt az állapotot állítják helyre, ami a volt munkáspárti pénzügyminiszter szerint korántsem kívánatos, és csupán a tehetős polgárságnak lesz kiszolgáltatva az alsó-középosztály. Az OECD adatai alapján ugyanis, míg Németországban az éves megtakarítások 88%-ának megfelelő méretű hitelportfoliót birtokolnak a háztartások, addig az angoloknál ez az arány 153% (közel 1,3 milliárd font értékben), tehát jelentős túlfűtöttség mutatkozik. Összehasonlításképpen, az USA a kettő között található, 115 százalékkal.
Darling javaslata szerint az államnak a kínálati oldalon is be kell avatkoznia, és olyan lakáspiaci kínálat kialakulását segíteni kisebb, olcsóbb ingatlanokkal, amik megelőzik az árak újbóli elszabadulását, és a kínált likviditás eredménytelen elszivárgását.
A magyar olvasó rögtön lát maga előtt egy szociális lakóparkot, London határában, kicsi egyenházakat. Ha rosszul sül el a terv, akkor a kis kégliket megkaparintó középosztálybeli brit landlordok éppen az Angliába kivándorló magyar vendégmunkásoknak fogják kiadni kedvező áron, akik aztán megírják itthon, hogy mennyivel j
