Etikátlan eszközök használatától sem riadnak vissza a nagy ingatlanközvetítői hálózatok, ha saját érdekeik megvédéséről van szó. Milliós kötbérekkel, drasztikus szankciókkal igyekeznek röghöz kötni értékesítőiket, akik emiatt nem ritkán az egzisztenciális ellehetetlenülést kockáztatják egy esetleges váltással. A Lakásfókusz blog a hazai ingatlanközvetítői piac egy elhallgatott drámájának járt utána.
Ildikó immáron több mint három éve értékesítő az egyik hazai ingatlanközvetítői hálózatnál. A szakmán belüli váltáson csaknem egy évig gondolkodott, mire rászánta magát, hogy lépjen. Ám a hálózat kilépési feltételei hidegzuhanyként érték, amikor kielemezte aláírt megbízási szerződését. Fél évig egyáltalán nem dolgozhat értékesítőként, további fél évig pedig nem helyezkedhet el olyan ingatlanos cégnél, amelynek kettőnél több irodája van. Amennyiben megsérti ezeket az előírásokat, sokmilliós kötbér vár rá. Ildikó számára azóta minden nap őrlő dilemma, hiszen egyik oldalról szeretne váltani, a másik oldalról viszont olyan egzisztenciális kockázatot hordozna az újrakezdés, amelyet családanyaként felelősen nem vállalhat fel.
Ildikó esete nem egyedi. Számos további olyan értékesítővel beszéltünk, akik más helyen folytatnák, vagy már bele is kezdtek a kockázatos folyamatba, és valamennyien azt erősítették meg, hogy inkorrektek a kilépési feltételek. Elsősorban a versenytilalmi pont az, amely aggodalmat kelt az értékesítők körében, a hálózatok ugyanis ebbe sűrítik az összes korlátozó szankciót. „Gyakorlatilag olyan, mintha röghöz lennék kötve. Mint a jobbágyok a középkorban” – öntötte történelmi hasonlatba elkeseredését egy neve elhallgatását kérő értékesítő. „Nincs az a közvetítő, aki képes lenne 8-10 millió forintot kifizetni, cserében azért, hogy szabadon dolgozhasson” – fogalmazta meg érzéseit egy másik közvetítő is.
Tény, hogy egy munkaszerződésben számos tilalom köthető ki a munkavállaló számára, illetve a gazdasági társaságok közötti jogviszonyokban is használatos ez az eszköz. De ennek feltétele a polgári jogi értelemben vett arányosság, illetve az, hogy ellentételezésben részesüljön a munkavállaló – mondta el blogunknak egy az ingatlanos szakma kérdéseivel is foglalkozó munkaügyi szakjogász. A neve elhallgatását kérő jogi szakember szerint bármilyen kötbér jogilag megalapozatlan, nem is beszélve az egyre gyakrabban előforduló 8-10 milliós összegekről. Különös tekintettel arra, hogy az általános jövedelemszint valahol havi 100 és 200 ezer forint között lehet. „Ha belegondolunk, a hálózatok 4-6 évi jövedelemnek megfelelő kötbért szabnak ki” – fejtette ki forrásunk.
Hasonló eredményre jutunk, ha az ellentételezés oldalát vizsgáljuk ezeknek a szerződéseknek. Bár a hálózatok szeretik úgy hirdetni magukat, hogy mindent megadnak az értékesítőknek, know-how-t, adatbázist, képzést, ám ezeknek megkérik az árát költségtérítés és asztalpénz formájában. „Ha drasztikusan akarok fogalmazni, ezeket a juttatásokat a hálózatok duplán húzzák le az értékesítőkről, egyszer kifizettetik velük, másodszorra pedig kötbérként próbálják érvényesíteni” – tette hozzá a szakjogász.
A válság kitörése óta a piac jóval keményebbé vált és ez felerősítette az egyes hálózatok közötti versenyt. Ez a folyamat azzal jár, hogy a hálózatok akár drasztikus eszközökhöz nyúlnak, hogy megakadályozzák értékesítőik elvándorlását. „Felháborító, amit egyes hálózatok művelnek az értékesítőikkel” – fogalmazott blogunknak egy közvetítő.
Hogy merre halad tovább az iparág, mind intenzívebb szakmai diskurzus tárgya. Ami biztosnak tűnik, a modellváltás elkerülhetetlen. Az értékesítők fokozódó frusztráltsága, a szerződések jogi megalapozottságával kapcsolatos erősödő kételyek mutatják a megoldás irányát.
Előző cikkünk: Válság hatása: Vissza a városba?
