2007 óta, ha volt szitokszó a nemzetközi tőzsdéken, akkor a legijesztőbb fogalom alighanem a házépítés, az építőipar, a jelzáloghitelezés, az ingatlan-finanszírozás négyeséből került ki. Eleddig. Az idei év ugyanis, bár ezt talán még a befektetők sem nagyon merik elhinni, több szempontból is újra erről a szektorról szól. Legalábbis az Egyesült Államokban.
Idehaza nem nagyon vannak e szektoroknak reprezentánsai. Vagyis vannak, így a szigetelőipari Masterplast, vagy a lakásfinanszírozásra szakosodott FHB, de ezek a részvények azért annyira nem hasítanak. Nem úgy az Egyesült Államokban. Két rövid tőzsdei történetet szeretnénk bemutatni, melyekből talán általánosabb tanulság is levonható. Az egyik a legnagyobb amerikai barkácscég, a Home Depot sztorija. Azt aligha kell bizonygatni, hogy amennyiben ennek a cégnek jól megy, akkor biztosan megindult valami az amerikai építőiparban, a lakáspiacon.
Nos, a legfrissebb adatok szerint a Home Depot mindenben veri a megelőző év árbevételi és forgalmi adatait, de a már viszonylag optimista tőzsdei előrejelzésekhez képest is tudott pozitív meglepetéssel szolgálni. Legutóbb két hónapja adott közre a cég negyedéves riportot, ebből az derült ki, hogy a bázisévhez képest a forgalom 7 százalékkal, míg a profit majdnem 20 százalékkal nőtt.
Amit pedig a legjobban szeretnek talán a tőzsdei befektetők, a cég rögtön mellékelt még egy közleményt, amelyben arról számolt be, hogy a trend folytatódását reméli, ezért idei eredmény-előrejelzését felfelé módosítja. A cég abban bízik, hogy nem 2 százalékkal, mint azt korábban tervezte, hanem 3 százalékkal növelheti éves szinten a forgalmát.
A cég jó eredményei természetesen nem csak arról szólnak, hogy az amerikai lakáspiac élénkül, hanem arról is, hogy maga a társaság ügyes, jó az üzleti modellje, jó a jövedelmezősége, jó a termék-portfóliója, de azért az biztosan kijelenthető, hogy amennyiben recesszió jellemezné az amerikai lakáspiacot, az egyik legnagyobb barkácscég biztosan nem tudna szárnyalni.
A másik történet talán még meglepőbb. Mindig izgalmasak azok az amerikai listák, melyek arról szólnak, hogy New Yorkban melyik befektetési alap, melyik hedge fund a legsikeresebb. Nos, úgy tűnik, utóbbi kategóriában egy olyan alap nyert tavaly, amelyik jelzálog alapú értékpapírokkal foglalkozott. Pedig, ha valami, ez aztán tényleg szitokszó volt, ezekből indult a 2007-2008-as válság, ezektől mindenki távol tartotta magát az elmúlt öt évben.
Csakhogy miként a tőzsde maga is arról szól, hogy egy jó gondolattal, egy későbbi trend felismerésével meg kell előzni a többieket, az alapok világában is az nyert tavaly, amelyik meg tudta előzni a többieket, amelyik először látott újra fantáziát egy nagyon leértékelt világban.
Ahogy mondani szokták, amikor már a háziasszonyok is részvényeket vesznek, a guruk már eladnak, és amikor már mindenki tudja, hogy mi a legkilátástalanabb befektetés, akkor érdemes ott egy kicsit körülnézni. A sikert elérő Metacapital Management ráadásul valójában nem is 2012-ben kezdte a vásárlásokat, hanem már egy évvel korábban is nagyot kaszált a jelzálogpapírokkal, csak akkor ez még nem annyira tűnt fel a szakmának
A két történet közös tanulsága, hogy az amerikai ingatlanpiac is kezd jól teljesíteni. Rá is fért a szektorra, mert az ingatlanpiaci pangás az egyik legveszélyesebb eleme egy piacgazdaságnak. Mire is gondolunk? Ha az ingatlanpiac rosszul megy, akkor a bankoknak is bajai vannak. A jelzálogadósok úgy érzik, hogy ingatlanjuk már kevesebbet ér, mint a hitelük, rosszabbul törlesztenek. A bankoknál veszteség keletkezik, az ingatlanpiacot tovább nyomja a sok eladatlan lakás, amelyet például a bankok értékesíteni próbálnak. Beindul az ördögi spirál.
Az Egyesült Államok egész gazdasága szorít az ingatlanboomért. Hiszen az amerikai gazdaság talán legnagyobb ereje a hatalmas amerikai munkaerő-állomány rugalmassága. Az amerikai munkás szívesen költözik, nagyon mobilis, pillanatok alatt felszámolja korábbi életét és egy jobb állásért kétezer kilométerrel arrébb költözik.
Igen ám, de ha nem tudja eladni a korábbi lakását még elfogadható áron, akkor rögtön borul a rendszer. Ugyanebben a logikában levezethető, hogy amennyiben megszűnik, vagy legalábbis csökken ez a mobilitás, akkor a gazdaság több szektora is éhezni kezd. kevesebb költöztető cég, vagyis logisztikai szolgáltatás kell, kevesebb építészeti, belsőépítészeti munka. ha nincs költözés, sokkal kevesebb fogy háztartási gépekből, tévéből, mosógépből, és persze lakberendezési elemekből, vagy az említett barkácsboltokban található eszközökből, csempéből, falfestékből, bármiből.
A tengerentúlon tehát az építőipari cégek bízhatnak abban, hogy van egyfajta természetes növekedés, beindulás. Természetesen még mindig nem tart ott a piac, mint egykoron, amikor akár kétmillió új lakás is épült egy évben az Egyesült Államokban, de az 500 ezres mélypontról elmozdult a piac ( és ez valós elmozdulás, nem úgy, mint a magyar piacon, ahol rendszeresek ezek a prognózisok, mégis igazi nyoma alig akad a fellendülésnek). Talán vége annak a korszaknak, amikor az építőanyag-gyártók egyetlen reménye az volt, hogy a következő hurrikán minél nagyobbat pusztít, hiszen azért a házaik újjáépítésére még akkor is költenek a fogyasztók, ha amúgy nagyon a fogukhoz verik éppen a garast.
Előző cikkünk: Sok hűhó semmiért - devizahiteles ítélet
