Sok devizahiteles érezheti úgy, hogy a Kúria tegnapi ítélethozatalával a maradék reménye is szertefoszlott arra vonatkozóan, hogy adósságát belátható időn belül rendezze. Ebben igazuk is van, meg nem is. Annak esélye valószínűleg tényleg elszállt, hogy a szerződés semmissé nyilvánításával ki lehessen szállni az ügyből, de nagy valószínűséggel az nem is hozott volna számukra komoly áttörést. Viszont még talán sohasem kerültünk olyan közel ahhoz, hogy az egész devizahiteles kérdés érzelmi síkra terelődjön, mint most. Ennek azonban komoly veszélyei lehetnek.

Tegnap a Kúria ítéletet hozott abban az OTP ellen indított perben, amelynek középpontjában az árfolyamrés, azaz az adóst terhelő, deviza vételi és eladási árfolyama közötti különbség volt. A felperes azzal az indokkal kívánta érvényteleníteni a szerződést, hogy az árfolyamrés olyan költség, amelyet fel kellett volna tüntetni a szerződésben. A bíróság döntése értelmében a szerződés nem semmis, bár a bank maximum 1 százalékos árfolyamrést alkalmazhatott volna, így a jogtalanul beszedett összeget vissza kell téríteni a felperes részére.

A döntés keltette indulatok azonban nem feltétlenül megalapozottak. Mert ugyan mi lett volna akkor, ha tényleg semmis a szerződés? Az feleknek meg kellett volna egyezniük az „eredeti helyzet” visszaállításáról. Tekintve, hogy erre már számtalanszor tettek próbálkozást – például a hitelek átütemezésével – vajmi kevés esély lenne a megegyezésre, így valószínűleg egy ilyen ítélet újabb és újabb pereket szülne.

Na de miért is lenne jó az adósnak a semmis szerződés? Mi lett volna a következő lépés? Ez sajnos nem derült ki eddig, hiszen még nem is volt példa ilyenre a devizahitelezés egyébként nem túl hosszú történelme során, és a pertársaságok is csak egy bizonytalan jövőképpel tudtak ügyfeleket csábítani. Az mindenesetre valószínű, hogy a semmis szerződés banknak és adósnak egyaránt fájt volna. Az eredeti állapot visszaállítására az egyik opció a felvett kölcsön egyösszegű visszafizetése lenne. Ez nyilván teljesíthetetlen lenne az adósok túlnyomó többségének, már csak azért is, mert korábban az ennél jobb feltételekkel – kedvezményes árfolyamon - véghezvitt végtörlesztéssel sem tudtak élni. A sajtóban megjelent számos hibrid megoldás, például a teljes hitel forinthitelként kezelése, vagy a tartozás eredeti árfolyamon való átváltása, ezeknek azonban nincs túl sok jogi alapja, hiszen a hitelszerződésnek épp ez volt a lényege: hitel deviza alapon, az ahhoz tartozó kamatokkal és árfolyamkockázattal.

Természetesen lehetne szó a hitelek átstrukturálásáról, vagy éppen részbeni elengedéséről ez azonban már nem jogi, hanem méltányossági kérdés, így aki ilyenben gondolkodik, valószínűleg nem is a bíróságon kell keresnie az igazát. Ez az ügyfél és a bank közötti megegyezés eredménye, vagy egy újabb kormányzati mentőcsomag része lehetne.

Sajnos elérkeztünk addig a pontig, amikor sok devizahiteles kilátástalan helyzete miatt – érthető módon - csak érzelmei, vagy indulatai alapján ítélkezik. Ideális állapot, hiszen amíg fenntartjuk a bankellenes – illetve most már bíróság ellenes - hangulatot, az ügyvédek ügyfelet, a pártok szavazót szerezhetnek. És legalább addig sem kell arról beszélnünk, hogy miért kerül még mindig 240 forintba a svájci frank, hol tart az Eszközkezelő programja, vagy éppen mikor vezetik be az oly régóta ígért magáncsődöt.

Előző cikkünk: Januárig kell várni a szocpolemelésre?