Ki gondolta volna, hogy az ingatlanok világa egy társasjátékban is visszaköszönhet? Az EladLak! című társasjáték az ingatlanvásárlás és -eladás körül forog, ám az elsőnek talán száraznak tűnő téma egy rendkívül szórakoztató és addiktív játékot rejt.  

Bár az ingatlanok világát nem feltétlenül a szórakoztató jelzővel szoktuk illetni, úgy tűnik, mégis lehet élvezetesen játékosítani azokat a folyamatokat, amelyek egy-egy ház vagy lakás megvásárlásával vagy éppen eladásával járnak. Stefan Dorra játékfejlesztő legalábbis hatékonyan tudott ihletet meríteni az ingatlanvilágból, amelynek az eredménye a For Sale című, eredetileg 1997-es nagy sikerű társasjáték lett, amely nemrégiben végre magyar nyelven is megjelent.

A nálunk EladLak! címet viselő társasjátékban nem túl meglepő módon az a feladatunk, hogy a lehető legjobb áron jussunk különböző ingatlanokhoz, a cél pedig az, hogy ezeket a lehető legkedvezőbb áron tudjuk értékesíteni a játék végső fázisában. Az egyes ingatlanok kártyák formájában vannak jelen és igen széles skálán mozognak: a jégkunyhótól egészen az űrállomásig terjednek a lehetőségek, tehát nem kell halálosan komolyan venni a játék témáját. Maguk a kártyák egyébként rendkívül hangulatos, rajzfilmszerű illusztrációkkal vannak ellátva, aminek köszönhetően az elsőre száraznak tűnő téma még a kisebb a gyerekek számára is kedvet hozhat a játékhoz.

A hagyományos társasjátékokkal ellentétben az EladLak! egy nagyon egyszerű, úgynevezett licitálós játék, ahol a játékosok az egyes ingatlanokért folytatnak küzdelmet, amelyekből egy körben mindig annyi kerül fel asztalra, ahány játékos éppen játszik. Bár az ingatlankártyákon szerepelnek számértékek, a konkrét beárazást tulajdonképpen a játékosok végzik, a licithez pedig a játékhoz érkező érméket használják. Ezekből minden játékos azonos mennyiséget kap, a licit pedig nem a legnagyobb értékű ingatlanért megy, hanem azért, hogy minél szélesebb palettáról választhasson a győztes játékos.

Az épületekért folyó licitharc addig tart, amíg egy játékos annyi pénzt tesz be, amelyre már a többi játékosnak nem éri meg licitálni. Ekkor a győztes játékos befizeti az általa kialkudott összeget, majd elveszi a kártyát, van azonban egy apró, de izgalmas csavar: aki nem szeretne beszállni az adott kör licitsorozatába vagy egyszerűen csak meg szeretne állni, – azaz nem szeretné tartani a licitet – megteheti, ebben az esetben az eljátszott pénzmennyiség felét kell csak kifizetnie, és cserébe megkapja az aktuális játékkörben lévő legalacsonyabb értékkel bíró ingatlant is. Éppen ezért érdemes bátran játszani, egy-egy ingatlan árának felsrófolásával könnyen borsot törhetünk a többi játékos orra alá, ugyanakkor óvatosnak is kell lennünk, hiszen könnyen lehet, hogy éppen mi fogunk nagyon ráfizetni egy rosszul sikerült körben, ha nem vigyázunk a pénzünkre. 

Miután elfogytak a megvásárolható ingatlanok, megkezdődik a második fázis, amelyben a begyűjtött házak, épületek és lakások eladása lesz a játékosok feladata. Ekkor az első fázishoz hasonlóan minden körben annyi csekk kerül felcsapásra, ahány játékos játszik. A játékosok ekkor egyenként betesznek egy-egy épület, a legmagasabb összegű csekket pedig az hozhatja el, aki a legnagyobb értékű lapot dobta be. A játék végén az nyer, akinek a legtöbb pénze van.

bemutató a játékról

Mi már csak témájából fakadóan is nagyon szerettük az EladLak!-ot, így akik unják a Monopolyt, a Scrabble-t vagy éppen a Rizikót, és szeretnék feldobni az ünnepi időszakban szokásos családi társasjátékos esteket, azoknak bátran ajánljuk, hogy tegyenek egy próbát ezzel a nagyszerű játékkal.

A bejegyzésben szereplő képek forrása: Dice & Sorcery