Ha lakástulajdonosként bizakodva olvassa a híreket, hogy végre beindult az ingatlanpiac, és nőnek az árak, akkor lehet, hogy idejekorán örült. Ugyanis valóban több a vevő, és valóban emelkednek az árak, ám nem mindenhol. Ön vajon a szerencsésebbek közé tartozik?
A használt lakások ára 2008 és 2013 között - kis megtorpanásokkal - folyamatosan csökkent, eddig összesen csaknem 17 százalékkal. Könnyű elképzelni, hogy milyen érzés ez azoknak, akik éppen 2008 környékén, a csúcson vettek ingatlant, szinte biztosan devizahitelre. Az árcsökkenés oka elsősorban a kínálati oldal dominanciája volt: sok százezer bajba jutott devizahiteles próbált megszabadulni a házától vagy lakásától, miközben a vásárlók elmaradtak, hiszen úgy féltek a hiteltől, mint a tűztől. Ráadásul a hitelek drágák és nehezen elérhetők is lettek, de a válságok idején felerősödő létbizonytalanság sem ösztönözte az embereket az évtizedes eladósodásra.
Maradtak tehát a készpénzes vevők, közülük pedig sok olyan, aki az összeomló ingatlanpiacból próbált profitálni. Ez persze egészen elképesztő állapotokat eredményezett a piacon: a pénzes vevők egyre nagyobb mellénnyel alkudoztak, a kiszolgáltatott eladók pedig szinte bármibe belementek, csak pénzhez jussanak. Egy ideig.
Mert egy idő után a piac beállt. A tulajdonosok egy része árfolyamgátba menekült, mások fizetési könnyítésről állapodtak meg a bankjukkal, és a többség, ha kínkeservesen is, de fizette a havi törlesztőket. Aki tehette, inkább kivárt, és abban reménykedett, előbb utóbb csak helyre áll a piac, és nőnek majd az árak. A reményt ráadásul folyamatosan táplálták az ingatlanos cégek elemzői, akik évek óta azt szajkózzák, most kell venni, mert már nincs lejjebb. Aki tehette, ezért kivárt az eladással.
Persze mindig volt lejjebb. Rontott a dolgon az is, hogy sokszor az ingatlan eladása sem oldotta volna meg a hitelesek anyagi gondjait, mert a reálisan elérhető vételár nem lett volna elegendő a forintgyengülés miatt felduzzadt hiteltartozás kifizetésére.
Most azonban valóban változik a helyzet, mert az áremelkedés már nem pusztán jóslat, hanem tény. Van azonban egy rossz hírünk, amiről szokás megfeledkezni. Mégpedig az, hogy ennek csak kevés eladó örülhet, mert a legrosszabb helyzetű régiókban, településeken ebből mit sem érezni.
Statisztikák szerint egyelőre Budapesten és néhány nagyvárosban nőttek csak az árak. Nem is nagyon érdemes ma már "általában" magyar ingatlanpiacról beszélni, mert az ingatlanok mind nehezebben hozhatók közös nevezőre. Egyre fontosabb a régió, a település, az utca, a fekvés és persze maga az ingatlan. Mert minek olyan helyen lakást venni, ahol nincs munka és megélhetés? Megélhetés pedig még mindig Budapesten és a nagyvásárokban van, illetve a nyugati határszélen, ahonnan be ki lehet járni dolgozni a sógorokhoz.
Az ingatlan fekvése és minősége pedig azért egyre fontosabb, mert akinek van elegendő készpénze vagy hitelképes, az általában az ország szerencsésebb feléhez tartozik. Az ország másik fele nem vesz ingatlant, hiszen nekik készpénzük nincs, hitelt pedig nem kapnak. Ha szerencséjük van, akkor ők ma saját ingatlanjukban élnek, ám ha olyan régióban laknak, ahol nincs munka, akkor már ez sem akkora szerencse. Mert a munka miatt sokszor költözni kell, a nehéz sorsú településeken pedig a bérleti piac sem pörög, így a kiadásból sem lehet sok bevételt remélni. Értelem szerűen eladni sem könnyű ezeken a helyeken, hiszen a helyieknek kevés a pénze, a befektetők pedig a prosperáló régiókat keresik, ahol van potenciális növekedés.
Persze nem kellene ennek feltétlenül így lennie, ha az ország gazdasági fejlődése nem koncentrálódna ennyire Budapestre, illetve néhány ipari park és nagy multinacionális vállalat környezetére, vagy éppen a nyugati határszélre, ahonnan át lehet járni dolgozni a sógorokhoz. Ez azonban még messze van!
