Már-már közhely, hogy a magyarok nem elég mobilak, ha munkavállalásról van szó, és hiába van lehetőség elhelyezkedésre egy távoli településen, sokan nem tudnak, vagy nem akarnak elköltözni megszokott lakóhelyükről. Ehhez még az is hozzájárul, hogy legtöbbször saját lakásban élünk, amit nehezen adunk fel, ráadásul nem is biztos, hogy a vételárért hasonló ingatlant tudunk venni egy nagyvárosban. A kormány ezen nehézségek leküzdésére alakította ki a lakhatási támogatást.

A támogatás az otthonuktól nagy távolságra munkát vállalók számára nyújt segítséget az albérleti költségek finanszírozásában. A legalább három hónapja álláskeresőként nyilvántartottak, a pályakezdő álláskeresők, valamint a csoportos létszámleépítéssel érintettek kérhetik, ha a lakóhelyüktől legalább 100 kilométerre találnak állást, vagy naponta több mint 5 órát kellene munkahelyük és otthonuk között ingázniuk. A támogatás összesen másfél évre szól, és fokozatosan csökkenő mértékű. Az első hat hónapban maximum havi 100, a másodikban fél évben havi 60, míg a harmadik hat hónapban havi 40 ezer forint összegben.

A nemes célok ellenére a támogatással egy év alatt alig több, mint ezren éltek, amit bár a komány sikerként könyvel el, valószínűleg sokkal több embernek lehet szüksége ilyen hozzájárulásra. A résztvevők alacsony számában valószínűleg az is szerepet játszik, hogy kevesen ismerik ezt a konstrukciót, és nem is keresnek munkát nagyobb távolságra, vagy ha találnak is, nem igényelnek támogatást.

A másik hátráltató tényező, hogy jelen gazdasági körülmények között eleve kevés munkalehetőség van, és ha akad is egy-egy kiírás, a munkáltatók könnyen találnak jelentkezőt. Azok, akik nagy távolságra élnek, gyakran már a jelentkezéskor elvéreznek, hiszen sokaknak - különösen ha tartósan munkanélküliről van szó - komoly terhet jelent egy állásinterjúra való eljutás, így nem is próbálkoznak más városokban munkát találni.